Út a modern Civilizációba.
Tamás Pesti, 2012. január 17., 8:59
Egyre inkább gondolatok fogalmazódnak meg bennem, ahogy végignézem az életemet, és az emberiség útját. Érdekes ahogy rátaláltam érzésekre, amik párosultak eseményekkel, és párhuzamot tudtam vonni.
Kezdeném egy igen korai évben amikor még gyerek voltam. Tudtam, hogy tudok. Bármit meg tudtam oldani, boldogsággal töltött el hogy minden nap új kihívásokat kerestem, amiket le is tudtam győzni. Hihetetlen, de megtaláltam magamban ezt az érzést. Aztán elkezdődött az iskola, a tudatos rombolás. Imádtam megtanulni olvasni, írni, számolni. Aztán bekapcsolódott a tanulásba egy olyan dolog, amit információ halmaznak neveznék. Meg kellett tanulnom egy csomó olyan dolgot, amit valaki elhatározott, hogy tudnom kell, mert ez az általános műveltséghez szükséges. Mondhatom szabad akaratommal választási lehetőségem nem volt. Itt kezdődött el a szabadságérzésem elvesztése. Más emberek gondolatait kellett elsajátítanom, elemeznem, akik mondandóját még azok sem értették akik elemeztették. Minden embernek mást és mást jelent mindaz amit egy ember már leírt, hiszen az az ő nézőpontja, amihez sajátos gondolatok társulnak érzelmekkel. Ekkorra már egy remény volt bennem, remény, hogy a rengeteg tanulásból olyan ismeret anyag lesz, amivel mindenre megoldást tudok találni. Egy tantárgyat nagyon hiányoltam: Az Élet. Ez valahogy kimaradt. Ahogy mentem előre a tanulmányaimban, egyre jobban elvesztettem azt a tudást, hogy mindent tudok, csak daráltam magamba a sok sok "hasznos" infót. Aztán döntés elé állítottak, merre tovább, mivel foglaljam el magam életem végéig. 14 évesen épp ez az a döntés amire az ember teljesen fel van készülve, teljes biztonsággal tudja, hogy arra tud menni, amerre csak lehetősége van. Itt már nem volt meg az a belső erő, amivel teljes bizonyossággal az utamat választhattam volna. A döntés megszületett és nekilendültem a középiskolának. Érettségi és szakma volt kilátásban, és egy érzés, érett problémamegoldó leszek, és munkám is lesz, mert ezt tanulom. Infók tömkelegét préseltem magamba, amikből szinte semmire sem emlékszem már. De ott volt az érzés, hogy mit kaphatok az élettől, amint ezt befejezem. Sikeresen befejeztem a tanulmányaimat, boldog voltam, hiszen megcsináltam, jöhet az élet, állok elébe. Aztán első munkahely. Amit tanultam abból az íráson, olvasáson és számoláson kívül semmit sem tudtam hasznosítani. Megmutatták, hogy mit kell csinálnom. És csináltam, gyönyörűen beilleszkedtem egy modern rabszolgaságba, ahol is már értékem semmi nem volt. Évek hosszú sorának tanulása akkor mire volt jó? Akkor miért kellett????? Gondolataim nem lehettek, hiszen ez így működik, csináld vagy százak várnak a helyedre. Szóval érdekes ez a modern világ, az ahogy az emberektől elveszik a szabad gondolkodás, és szabad akarat lehetőségét is. Kérlek gondold végig az életedet, nézz rá, hogy mennyire lehet igaz mindaz amit most leírtam. Csupán annyit gondolj végig mi mindent megtehettél volna ennyi idő alatt...........
„A Mátrix ott van mindenütt. Körülvesz bennünket. A világ az, amit a szemedre húztak… és elfedi az igazságot. Azt, hogy rabszolga vagy egy börtönben, amelyet nem fognak fel érzékeid. Börtön az agyad számára. A Mátrix számítógéppel létrehozott álomvilág. Feladata: ellenőrzés alatt tartani minket, hogy az emberből végül egy elem legyen.”
